Egyik kolléganőm bejött a hivatalba, hogy ügyeit intézze. Hozta magával a kislányát is, aki éppen, hogy tud járni. Amíg az ügyeit intézte a kislányt az egyik nagymamás kolléganőre bízta, akinél a kislány jól elvolt. Sétáltak a folyosón, nyugodt volt a kislány, semmi visítás, sírás, meg ami a kisgyerekek körül szokott lenni ilyenkor.

-         Nagyon csendes – mondtam.

-         Igen, úgy látszik velem jól elvan – válaszolta a kolléganő. Egy pillanatra elgondolkodtam, majd csak kijött belőlem:

-         Nálam bőgne.

Bemenekültem az irodába és hallgathattam a közben befutó kolleginák, jaj-de-édi-aranyos-ügyes-szép-mintazannya eszmecseréjét.

Pont az ajtóm előtt.

Édes a bosszú, tudom.