Elsősor - odakeveredtünk, na

Elsősor - odakeveredtünk, na

Pétfürdői Betyárkodás (2010.06.26.)

2010. június 29. - Don Eszkóbár

Időnként elhagy a fantáziám, és nehezemre esik belegondolni, milyen lehet a jövő pl. egy fellépést illetően. Hogy milyenek lesznek a körülmények: esni fog-e, vagy a szél leviszi a fejünket, lesznek-e sokan, vagy hogy lesz e színpadfedés, (ezek mondjuk nem éppen fantázia dolgai), azonban ha egy fesztivált Betyárnapoknak hívnak, akkor illendő lett volna magamban valamiféle képet alkotni. Na ez most nem jött össze. El se tudtam képzelni, még bele sem gondoltam milyen lehet egy betyárnap… A többiek biztos gondolkodtak rajta, hogy majd lesz egy-két betyár, csikóskalapban, meg ostorral, talán lesz ló vagy nem tudom még mi, de valami betyáros, így aztán amikor megérkeztünk én voltam legjobban meglepődve, hogy mindenütt betyár-csikós-cowboy ruhás embert látok, igen, ostorral, kalappal és lovakkal…

 

A pétfürdői betyár napok (hivatalos neve talán Pétfürdői Betyár-, és Lovasnapok, de egy hét alatt sem találtam róla honlapot, leírást, bár az lehet az én hibám), szóval a rendezvény közepén várt bennünket a színpad, egy nagy sátor a közönségnek, hátrébb több, apróbb sátor, amiket régi, híres betyárokról elnevezett „utcácskák” választottak el, olyan nevekkel pl. mint Rózsa Sándor ucca, meg Milfajd Ferenc köz (érted Dani, milf-ajd) a kézműveseknek, lacikonyhának valamint egy szavakkal elkerített lovaspálya, aminek a közepére egy bitót ácsoltak. No.

 

Miután a busszal elfoglaltuk a helyünket, egy könyvvel, némi ihatatlan borral és a aszalt-ananászos-darazsas árustól vásárolt tíz deka gumicukorral (béka alakúak voltak amúgy) leültem olvasgatni, később beszélgetni illetve átérezni a hely szellemét. Most így visszagondolva nem teljesen kizárt, hogy a bor a gumicukor miatt volt ihatatlan, de már késő, ugyebár…

 

Miközben ment a főelőadás – lovasbemutuató, fogatok, usturcsattogtatás részegekkel, lasszózás, nyilvános akasztás, stb. – a többiek csendben felpakolták a cuccot a színpadra és már csak arra vártunk, hogy belőhessük a hangzást. Ez meg is történt, bár némi kavarodás támadt a színpadi hangosítás körül, de alapvetően készen álltunk a bevetésre. A színpadi monitorládák kicsinek tűntek, de aztán az enyém olyan hangerővel szólalt meg, amit régen hallottam. Persze, mint ahogy arról korábban is írtam, jobban szeretek a szabadban játszani, mert a hangok jobban hallhatóak, az első számok után mégis lejjebb kellett vetetnem a hangot, mert – paradoxon – nem hallottam magam jól. És ha nem hallom magamat jól, akkor bizonytalan leszek, ha pedig bizonytalan leszek, akkor az megérződik a játékomon, szóval kényes dolog ez…

 

Elméletileg hetven percet kellett játszanunk, amit meg is tettünk, de valahogy az előre elkészített sorrendből nem tudtunk eljátszani minden számot, rövidítettünk, így is megmutattuk a helyieknek mi is az az ethnofunk! Eleinte csak ültek az emberek, így persze tánc az nem volt, csak amolyan rötyögés, amit a szerelmespárok tettek, később pedig egyre többen gyűltek a sátor alá és a színpad elé egyaránt. A legmókásabb jelenet számomra az a három nagydarab betyár volt, akik egymás előtt fekve, törökülésben illetve széken ülve hallgatóztak. Nagyon hasonlítottak egymásra, tar fejük egymás mögött magasodva csillogott, közben pedig értelmezték a zenét…

 

De aztán minden jónak eljön a vége is, hogy aztán más jónak adja át a helyét: más diplomáját ünnepelje az ember, később pedig pincelátogatásba bonyolódjon és a habzóbor rejtelmeit kezdje feltárni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr812118003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cricket 2010.07.01. 11:13:16

Egyszer majd elmesélem a gumicukorsaláta készítés rejtelmeit. (De még én is csak tanulgatom.) Amúgy képzeld most mit olvasok: a könyv sok-sok rolling rock-ról szól, meg a nagy Kaszásról, aki épp az élet értelmén mereng, ezért Zsuzsi nevű unokája helyettesíti... sok érdekeset megtudtam már a világról, mely korong alakú. :)
süti beállítások módosítása