Mindig azt gondoltam, hogy Rejtő Jenőnél és Terry Pratchettnél nincs nagyobb olyan író, aki meg tudna jeleníteni bármilyen szituáció humoros abszurd verzióját. Az igazság az, hogy van, mégpedig maga az élet.

Egy fellépést követően Pest után megálltunk egy benzinkútnál: némi üzemanyagot és páran valami harapnivalót tankoltak. Épp nem volt kedvem kiszállni, csak úgy bambultam kifelé a buszból. Hirtelen azt látom, hogy egy fekete öltönyös ala, talán lila nyakkendővel, kezében egy láncfűrésszel megjelenik a látótér szélén. Az étterem fala mellett közelített a parkoló felé, és már biztos voltam benne, hogy egy láncfűrész van nála. Ekkor már kiegyenesedtem a székben.

Az étteremből kijövő idősebb párhoz szemrebbenés nélkül odalépett és érdeklődött afelől, hogy ugyan nincs-e szükségük láncfűrészre, mert momentán épp akad egy eladó itt nála. A kezében, amivel még hadonászott is, mi több a láncvédő burkolatot is levette. Ekkorra többen is felfigyeltek emberünkre.

Az idősebb pár hölgy tagja félénken kapcsolódott ki a társalgásból, férjét óvatosan úgy előtérbe helyezve, hogy ő maga lépett hátra. Férje kimondott érdeklődést tanúsított. Kérte a házalót, hogy mutassa be, hogy működik a dolog, indítsa be itt.  A parkolóban. Emberünk pillogott, de megpróbálta. Átfutott az agyamon a Texasi Láncfűrészes Gyilkos méltán elfeledett zs kategóriás horrorfilm, amint vérfürdővé válik a parkoló, mert szerencsétlen módon úgy akarta beindítani a gépet, hogy azonnal levágta volna a saját kezét…

Eszméletlen nagy mákja volt azonban mindenkinek, mert a motor nem indult, a láncfűrész hallgatott. Ekkorra már kisebb tömeg gyűlt a házaló köré, aki még hősiesen próbálkozott. Aztán eszébe jutott, hogy talán nincs üzemanyag, és igaza is lett. Miután többek bátorító ötletelése és helyeslése közben a fűre helyezte a fűrészt, letekerte a tartály sapkáját meg is bizonyosodott erről. Emberünk pedig vakarni kezdte fejét, de a megoldás konkrétan helyben volt, hisz egy benzinkútnál voltunk.

A benzinkutas kiszolgáló személyzet leplezetlen távolságtartással fogadta kérését, hisz  egyik kezében a fűrésszel hadonászva, háttérben a tankoló lamionsofőrök nyerítése közben azt próbálta elérni, hogy 4 dl benzint adjanak neki, de ugye a kút üzletpolitikája jóval nagyobb szinten határozta meg a minimálisan kiadható üzemanyag mennyiségét. Az izzadság kiült, az üzlet bukott, a tömeg szétoszlott, mi pedig elhűlve ültünk be a buszba, hogy aztán visításos nevetésbe fulladjunk. Úgy Gödöllőig.