• Na, szerintetek mikor lesz az első vonatozás?

• Á, valamikor, majd az este.

• És? Beállunk!

• Aaarrgg! Hogy képzeled, olyan nincs.

• Ki van zárva.

   

Legyintés, méla undor és gyakorlatilag zökkenőmentes, ám stratégiai mennyiségű vonatozás-ekézés. Na jó, gondoltam, majd meglátjuk. A kérdés csak az, hogy Demjén Rózsi vagy csak a sima „Megy a gőzös Kanizsára” örökzöld fog elhangozni.

És ami meg van írva, annak rendje és módja szerint be is következik. Támasztjuk a sörcsap oldalát két rántotthús közben, a tizenvalahanyadik tömény csúszik le, mikor egyszer csak felzendül a vonatos! K.Csabi megfeledkezve az angol polgári szalonok viselkedési kódexében írtaktól azonnal az ég felé emeli a kezét, mire Viktor szabaddá váló kezeit K.Csabi vállára helyezi. Éppen hogy csak pislantok egyet, épp letenném én is a poharam, amikor már Viktor mögött is legalább tíz egységnyi násznép állt egymás mögé, és fennhangon üvölti, hogy

MEGY A GŐZÖS, MEGY A GŐZÖS KANIZSÁRA!

Én még életemben olyan meglepődött és rémült fejeket nem láttam sem Viktortól, sem K.Csabitól. A kép örökre, kitörölhetetlenül beleégett valamelyik agyféltekémbe, ahogy szerencsétlenek a vonat elejére kerültek és nekik kellett vezetni, kanyarogni. Majdnem ujjal mutogattam rájuk...

:)