A nyilvánvaló csillagászati összefüggéseken túl Luca napja valahogy mindig jól sül el. Legutóbb például régi énem bújt elő belőlem. Egy óvodában voltunk, ahol kicsiknek és alig nagyobbaknak muzsikáltunk – kivételesen nem a Kerekessel, hanem egy vonós bandával a Tekergővel. Régen zenélgettünk, próbáltunk együtt, igazi jóféle népzenét, úgyhogy most nagyon jó volt feleleveníteni azokat a dallamokat.

A játszóházat, merthogy az volt igazából., megelőzte egy próba, úgyhogy ott kiokosítottak, hogy lesz zsivaj, meg hangzavar, meg minden, de arra ember nem tud felkészülni szerintem amikor a kölykök belecsaptak a dolgok közepébe. Eleinte nagyon zavarban voltam, de aztán a másfél óra, két csoporttal úgy elszállt, mint a huzat. Kaptunk mézeskalácsot, amit a gyerekek sütöttek, díszítettek, mi pedig amolyan sütős, főzős játékok alá zenéltünk. Mindenki jól érezte magát, a gyerekek annyira kiugrálták magukat, hogy fix az összes karfiollevest megették ebédre...