Az utolsó akkordot is lehúztam, és elhagytam a színpadot az A38 Sátorban. A koncertnek vége lett, meg nekem is. A ruhám úgy át volt vizesedve, mintha egy úszómedencéből másztam volna ki - amiben persze volt víz. Ám nem is ez az igazán lényeges, hanem hogy mondja Zsombor:
Beszéltem a Gogol Bordelló hegedűsével. Azt mondta, hogy Ukrajnában fel kell lépnünk, velük, egy nagy fesztiválon!
Ez jó!
Wow!
Ú baz, Ukrajnában?! (így én)
Nem sokkal utána összefutottam svácji vendéglátóinkkal, de két szót nem tudtam váltani velük,mert rajtam ütött a Gogol Bordelló hegedűse (itt egy speciális angol-magyar fordító interfész miatt csak magyarul olvasható a beszélgetés szövege):
Szia! Nagyon tetszett a zene! Jól játszottál! Fel kell lépnetek Ukrajnában!
Uhh, ó, köszi (erre most így mit mondjak)
Figyelj csak! Lejjebb van hangolva a hegedűd?
Ööö... igen.
És hogyan van lejjebb hangolva a hegedű? Csak egy húr?
Nos, igazából ez nem hegedű. Ez brácsa.
Ó. És a hangolás?
Ja, mindegyik húr egy fél hanggal lejjebb szól.
Aha. Mind a négy?
Ööö... csak három húrja van.
(a teljes meghökkenésre még nincs magyar szó)
Ez erdélyi hangszer, lapos a húrtartó lába, és így csak harmonizálni tudsz, meg ritmizálni. Semmi szóló.
És a hangolás?
Fisz, Cisz és Gisz.
Ó. Attól még piszkosul jó volt!
:D
:D
