Elsősor - odakeveredtünk, na

Elsősor - odakeveredtünk, na

Millenáris (08.20.)

2011. augusztus 22. - Don Eszkóbár

 

Harmadik nap, két állomás. A Millenárison kezdtünk, de mivel csak egy rövid koncertet tudtunk adni keveset is tudok írni. Ráadásul rohanhattunk tovább Tatabányára, ahol folytatódott a nap.

 

Tök jó hely az a Millenáris, nyitott területek, izgalmas kiállítások szanaszét, szabadtéri és zárt rendezvények rogyásig. A csajoddal (pasiddal) kifekhetsz a fűre, olvashatsz, a haverokkal sörözhetsz, sakkozhatsz esetleg hetvenes éveid ellenére egy szál fecskében bóklászhatsz a téren a negyven fokban. Meg hasonlók.

 

A korábbi millenárisos fellépésekről jól ismert profi csapat fogadott bennünket, úgyhogy gyakorlatilag a buszból kiszállva máris kezdhettünk pakolni. Én azért tettem egy kört Zsomborral, hogy megnézzük miféle előadás megy egy másik helyszínen. Kerülgettük a földön hempergő párokat, kisgyerekeket és anyukákat (nekik később komoly szerepük lesz, de ezt akkor még csak nem is sejtettük). A másik színpadon épp egy spéci néptánc előadás folyt. Ott aztán egy kicsit leragadtam. Nekem jöhet bárki bármivel, hogy így a viselet, meg úgy a viselet, a fekete-fehér-haragoszöld összeállítás, illetve a hosszú hajba font vörös pántlika... hát szexi.

 

Az volt a terv, hogy hozunk magunkkal egy kempingszéket, amire Zsombor majd jól ráül a Mr. Hungary közben. Természetesen sikerült otthon hagyni:

 

  • Forduljunk vissza! - így ő.

  • Francba má', nem érünk oda időben – mondja valaki.

  • Figyelj már Csabi, apukádéknak van kempingszékük?

  • Csak kempingágyuk van. Nem kempingszékesek.

  • Akkor forduljunk vissza.

  • Nem fordulok vissza – így Viktor – írd be a telefonodba, az emlékeztetőbe.

De a könnyűlovasság... a Millenáris gárdája segített rajtunk. Igaz, nem egy kempingszékkel hanem egy rendezői típusú székkel. Amire rá van írva, hogy Babits Mihály. Állítólag van egy rakás székük teleírva egy csomó magyar író és költő nevével. Ígértek képet, addig nem hiszem...

 

Világosban kezdtünk félhomályban végeztünk. Jól lehetett nézelődni a színpadról: láttam repülőket, a hangtól félőrült madarakat – a galambok pl. tiszta sci-fit nyomtak. Amint a színpadtól egy bizonyos távolságra értek, azonnal irányt váltottak, mintha egy energiapajzsról lepattantak volna. Mondjuk nem csodálom. Koncert közben – a koncepció része volt amúgy – egy kisebb strandlabdát is a hallgatóság közé dobott Zsombor. Azt hittem, hogy majd a közönség jól eldobálgatja a labdát, de az első, aki megkaparintotta a lasztit azzal a mozdulattal már tette is el.

 

És akkor itt jönnek a képbe a kisgyerekes anyukák. A színpad előtt volt valami kisebb tánc meg mozgolódás. Pár kisgyerek is mocorgott ott, aztán Zsombor felkapta az egyik kislányt a színpadra. Civil a pályán, de legalábbis stramm kislány volt, nem szaladt el, vagy nem bújt a hangfalak mögé, hanem átérezte a helyzet adta lehetőséget. Az anyukák meg könnyes szemmel néztek. Az most még nem világos, hogy a gyerekre vagy Zsomborra...

 

Távozásunk viharos gyorsaságú volt, mert várt Tatabánya.

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr723171538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása