A miskolci Cinefest fesztivál középpontjába érkeztünk. A város közepén egy színpad volt felállítva, amiről elsőre azt gondoltam, hogy hogyan férünk el rajta, mert úgy fel volt pakolva rá minden, mint egy karácsonyfára. Közben szolid zene szólt a háttérben, zöld fényben úszott a környék, valamint bájos egyenruhás hölgyek hoztak, tesztek... Ekkor világosodtam meg, hogy ja, így könnyű: a Jameson színes és alkoholos italokat gyártó cég volt a háttérben.

Mivel a mellettünk álló művelődési házban ment a filmvetítés odakint még nem nagyon lehetett hangoskodni. Ezért aztán megmutatták nekünk azt, ahol kezdődik a felső kategóriás időtöltés. Emeletes busz dizsivel meg bárpulttal, lézerfény, zene, az emeleten süppedős fotelek, amiben épp... nyugi, csak két nagyon idős úr és néni beszélgetett egymással. Kimondottan megdöbbentő volt a kontraszt: bombázók keverték a gyömbéres koktélokat, háttérben dübörgött a basszus, ők négyen meg a legtermészetesebb nyugalommal beszélgettek és rendelték az újabb köröket.

Közben a kis téren egyre többen lettek, amitől az az érzésem támadt, hogy telel leszünk. Aztán tele lettünk. A színpadon csodálatos módon mindenki megtalálta helyét és noha hűvösbe fordult az este belevághattunk végre.

Több meglátásom is akadt a koncert alatt: az első, hogy más sorrendet játszottunk. Végre, ó végre! Én bevallom, hogy lassan már belekövesedtem kiszámítható kezdésbe meg a végébe. Hát most más volt, na! Aztán ott volt az a megfigyelés, hogy oké, hogy ugrálsz, de akkor meg figyelj arra, hogy a kábelek szabadon maradjanak. Sikerült ugyanis a nagy mozgolódásban ottmaradni az egyik lábamnak, mire a kábel megfeszült, ezért a brácsa úgy fordult ki a kezemből, mint egy darab sínvas. Ezt megpróbáltam ügyes testmozdulatokkal követni, azonban a vonót már nem sikerült olyan ügyesen vonni, ezért khm... maradjunk annyiban, hogy komoly diszharmóniába keveredtem. Annyira, hogy még két számban csak pislogtam. Ilyen ez, na. Szóval sorrend, oké, kábel oké, ja igen. A buli közepén egyszer csak megjelent egy hölgy, kezében tálca, rajta a fentebb említett színes italok, és körbekínált bennünket. Világos, hogy ez volt a reklám helye, de nem volt baj,meg hát bevallom úgy is kitikkadtam addigra a reflektorok előtt.

Szerintem a sorrendváltozás jó ötlet volt. Ha jól emlékszek ráadásul még a Stica is előkerült, ami nagy, és de titkolt szerelmem, úgyhogy a magam részéről én meg voltam elégedve úgy az egész estével. Szerintem a Cinefest közönsége is így lehetett, mert ez a nap volt a zárónap, a személyzet és a vendégek már majdnem támolyogtak a fáradságtól és mindenki lejárta a lábát. Ki ilyen, ki olyan okból

De még előttünk állt a kóstoló és a levezetés :)

Ja és igen! Egerbe hogyan nem tud eljönni egy hasonló fesztivál?

(fotógaléria itt)

(a beillesztett fotók készítője pedig: KisStudio, 0036-20/496-4222, info@kistudio.hu)