Elsősor - odakeveredtünk, na

Elsősor - odakeveredtünk, na

Salgótarján - Apuci turné 2.

2011. december 14. - Don Eszkóbár

 

Salgótarjánban még csak egyszer léptünk fel, egy forró nyári vagy tavaszi napon. Tavasz meg nyár már lassan úgyis megkülönböztethetetlen Magyarországon, szóval mindegy is. Eljött hát az idő újabb tiszteletadásnak. Természetesen az első olyan nap volt az ősszel (ami meg nyár volt, na tényleg lépek a témáról), hogy fagyott este. Nem is a Mátrán keresztül közelítettük meg Tarjánt, hanem nagy kerülővel, autópályán és főúton. Ez egyszerre két dolgot jelentett: az amúgy is feszített ütemterv borult, illetve nem kellett fohászkodnom azért, hogy a kanyargós utakon elkerüljön a hányinger…

A hely – Talent Klub – a város központi részén, egy ház alagsorában várt ránk. Nem mondanám, hogy beférnek kétszázan, mert nem, viszont kompakt és kedves hangulatot árasztott, ellenben nem tudtam elképzelni, hogy sokan lesznek. Ám tévedésemet hamar be kellett látnom, mert ahogy pakoltunk és hangoltunk úgy érkezett egyre több ember. Egy kávé egy pohár vörösbor, és már mehetett is a show!

A kis helyeknek is megvan a maguk bája. Legutóbb Bulgáriában, és most is bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül a tömeg mérete a lényeg. És igen, bele is futottunk a mennyiség vs. minőség kérdésébe. Egyszer talán elemezgettem azt a tételemet, ami meghatároz egy jó bulit. E tétel egyik sarkalatos tényezője a zenész és a közönség viszonya. Valahogy úgy érzem, hogy faltól falig csak embereket látok, akkor rendben van az este. Az már teljesen mindegy, hogy a két fal között öt méter a távolság…

A színpad kicsi volt, ez komoly akadályokat jelentett a mozgásban, de ez nem okozott szerintem senkiben sem komoly törést. Mivel több technikával érkeztünk mint a hely kapacitása, sajátos megoldásokhoz folyamodtunk, amik aztán erős behatással voltak életünk folytatására! Mivel csak Zsombor előtt volt énekmikrofon kitaláltuk, hogy együtt énekelünk a „közös” mikrofonba. Nagyon állat együtt vonyítani! És persze jó lenne megnézni kívülről is egy felvételen. Ez a közösködés még folytatható lesz, úgy érzem, van egy valamiféle Beatles érzése tőle az embernek. Hmm… már látom is magunkat két összeszigszalagozott mikrofon előtt…

Száz szónak is egy a vége: a közönség élvezte, én élveztem, nyugodtan elszundíthattam a hazafelé vezető úton.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://elsosor.blog.hu/api/trackback/id/tr673462189

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása