Már hetek óta nem volt semmi normális zenei megmozdulás, amin részt vettem volna. Sem mint előadó, sem mint hallgató. Az utóbbi napokban időnként még valamiféle elvonási tünetek is jelentkeztek rajtam, amit csak kissé tudtak pótolni, arrébb lökni a próbák, a forralt bor és a Futurama sorozat epizódjai, amiket az ember össze-vissza, sorrend nélkül is nézhet, mert mindenképpen terhelő…

Ha minden rendben lesz, akkor holnap érkezik Phil B. a dj, aki pár napig tartózkodik Magyarországon, és nálam fog aludni. Képzelhetitek, a hűtőm tele extra pálinkákkal és magyar világos sörökkel, mert szegény angol barátunk kint csak az ottani mindenféle pancsolt whiskey-hez és stout-okhoz szokott, és amióta megkóstolta annak idején a barackpálinkát, azóta a neten is átütő könnyező szemmel emlékezik meg a pillanat varázsáról... Jut eszembe, szólók már anyumnak, hogy rittyentsen össze valami igazán jó, házi magyar ételt, ami nem zsíros, nem túl fűszeres. Én ugye azonnal a túrós csuszát javasolnám, marhapörkölttel, de hát kinek milyen gusztusa van, lehet Phil-t kéne megkérdezni, nehogy valami gasztro-kulturális sokkot kapjon.
Most mindenesetre azon rágódok, hogy kié melyik ágy legyen. A döntésbe nagyrészt beleszól a munka miatti korán eltávozásom, az egyetlen tévé (ugyan csak három földi sugárzású, magyar nyelvű adóm van, de ott a dvd lejátszó, ha éjjeli bagoly akar lenni Phil), illetve a számítógép, net-kapcsolattal. Dilemma, na.
