Valamelyik Írországi turné során abszolút sötétben, kimerülten megérkeztünk a szállásunkra. Senki sem tudta hol a búbánatban lehetünk, hol van a térképen Ballyshannon, de azzal sokat nem törődött senki. A hűtőben hideg Guinness várt ránk, meg a szobák felosztása egymás között. Nem is tudom hogyan zárult az este, azonban a másnap reggel sokkoló volt. N.
- Egy kurva nagy sirály volt kint, és verte a csőrével az ablakot. Nem tudta, hogy magát látja az üvegen és el akarta zavarni.
- Aha.
Az ébredés után első dolgom volt az ebédlő elhúzható üvegajtaját takaró függöny szétrántása. Tudjátok, amolyan filmes jelleggel, gondoltam kis lendülettel széthúzom. No ez meg is történt, de a levegő bennem maradt, olyan látvány fogadott. Tintakék tenger, azúrkék égbolt, hófehér tajtékok és méregzöld dombok keretezte táj. Nem a világvége, de a kontúrvonalai már jól kirajzolódtak. Ezt józan ésszel felfogni lehetetlen, ezért az ember a Guinness-t bontja is, és a ház kerítése mellett legelő 5 birka mellé telepedik a kerítésre, és csak bámul…
Indulás előtt, ilyen élményekkel feltöltődve jön a csomagolás, és közben a már összerakott számok koncert-sorrendjén megy az agyalás, vagy azon, hogy mit együnk még, vagy hogy hol lesz hely, ahol vehetünk teát és Guinness-t. Szóval Viktor és Zsombor csomagolás közben a leendő album címén gondolkodtak és mindenféle elképzelés az eszükbe jutott. Biztos emlékeztek még arra is, hogy megszavaztattuk veletek is, hogy a felajánlott nemtomhány cím közül melyik legyen. Aztán egy váratlan fordulattal – ami itt történt – új név került elő. Zsombor egyszer csak N.
-
- Hmm… Miért nem lehet inkább fel a kalappal? – kérdezett vissza ravaszkásan N.
Na, szóval ez a hiteles története az album címének, remélem senki nem csalódott!
Szeretném magam is megköszönni nektek, hogy az album megvásárlásával hozzájárultatok ahhoz, hogy a lemez aranylemez lett. Köszönöm, köszönjük!