Pécsről hazafelé két dolog tartotta bennem a lelket: egy, hogy aludhatok, kettő, hogy a hét utolsó fellépése vár ránk.
Miskolc felé menet kisajátították szörnyhentelős nintendót, úgyhogy maradhattam magam a gondolataimmal. Miskolc, jaj. Azért még mindig erősen görcsbe rándul a gyomrom, ha oda megyek, akár csak átutazok rajta, mindegy. Az egyetemi évek pavlovi reflexként belémívódtak, és ha már messziről meglátom a hejőcsabai cementgyárat rögtön egy-két római jog zh és kereskedelmi jog kollokvium jut az eszembe, nem pedig mondjuk a cisz-moll.A Vian kompakt hely, egy hibával: a színpad és a tánctér eléggé kicsi, a hangoknak túl sok hely nincs, úgyhogy gyakran összemosódik a hangzás. Na ez várt ránk. A felpakolás után gyors hangbeállás, miközben az emberek gyűltek, gyülekeztek. Találkoztam is több ismerőssel, de már mély beszélgetésbe nem tudtam elmerülni velük, mert kezdődött a zene.
Jó közönség gyűlt össze, volt tánc és mozgás és hangulat, mi sem voltunk indiszponáltak, szóval jó hétvégezáró program lett a Vianos buli. Még akkor is, inkább azért is, mert a nagy siettségben, hogy gördülékeny legyen a show, mindenki egyszerre akart pakolni, amiből nekem egy jókora hanyattesés kerekedett. A színpad, d e talán az egész klub beleremegett. Szép látvány lehetett. Azt azonban sajnálom, hogy Phil ugyan nyomta a jó zenéket, de az istennek nem akartak táncolni az emberek. Vagy mégse voltak olyan jó zenék?
Másnap, vasárnap elérkezett Phil magyarországi tartózkodásának utolsó napja, amit egyesek fejfájással kezdtek, mások hipergyors csomagolással folytattak illetve egy ebéddel zártunk. Amit lehetett a magunk részéről megtettük, hogy a dj jól érezze magát, de arról már nem tehetünk, hogy az emberek alig akartak táncolni. Ez kár.
No mindegy, jön a hétvége és jönnek újabb fellépések, úgyhogy gyertek!
